"Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdezem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?""A szívem egy nagy
harangvirág
S finom remegések: az erőm."
(A Tisza-parton)
"Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar."
"Mese-zajlás volt. Meghalt a mese."
(A Mese meghalt)
"Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy."
"Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy
szálig,
Vagy ez a mi hitünk valósággá válik..."
(Fölszállott a páva)
"Uram, én megadom magam."
(Az ős Kaján)
"Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany."
"Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?"
(Magyar jakobinus dala)
"Vagy igaz világ lesz,
vagy nem lesz itt semmi."
(Emlékezés Táncsics Mihályra)
"Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga,
Hulltommal hullni: ez a szolga dolga,
Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel."
(Hunn, új legenda)
"..az Élet helyett nem jöttek csak órák."
(Élet helyett órák)
"Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."
"...az Isten néha milyen gyenge."
(Ember az embertelenségben)
"Őrzők, vigyázzatok a strázsán.
Az Élet él és élni akar..."
(Intés az őrzőkhöz) |
"A szalonokban a könny is hamis,
Az utcán hű az őrült kacaj is."
(Az utca éneke)"Vagyok, mint minden ember: fenség,
Északfok, titok, idegenség,
Lidérces messzefény..."
"Ó jaj, de nem tudok így maradni!
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak..."
"Hiába minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié,
Lennék valakié."
(Szeretném, ha szeretnének)
"Akarom, tisztán lássatok,
Akarom, hogy szeressetek."
(Akarom: tisztán lássatok)
"Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott."
"Minden, minden ideálunk
Másutt megunt ócskaság már,
Harcba szállunk
S már tudjuk, hogy kár a harcért."
(A fajok cirkuszában)
"Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?"
(Élni, míg élünk)
"...ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,
Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni."
(Levél-féle Móricz Zsigmondhoz)
"Legkülönb ember, aki bátor
S csak egy különb van, aki: bátrabb."
(A Tűz csiholója)
"Istenülő vágyaimba ki látott?
Óh, vak szivű, hideg szemű barátok."
(Ki látott engem?)
"Ifjú szivekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem, millió gyökerű."
(Ifjú szivekben élek)
"Tartsd magad,
Mert most az a leggazdagabb,
Ki várni érez, várni tud."
(Ki várni tud)
|
